„Minden bimbó csak egyszer virágzik, s minden virágnak csak egyetlen olyan pillanata van, amikor tökéletes szépségében pompázik: hasonlóképpen, a lélek kertjében is, minden érzelemnek megvan a maga virágzási ideje, vagyis egyetlen olyan pillanata, amelyben bája kiteljesedik, és uralma fenségesen tündököl. Minden csillag éjszakánként csak egyszer halad át a fejünk fölötti délkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott; ugyanígy, az értelem egén is, minden gondolatnak csak egyetlen – hogy úgy mondjam – zenit-pillanata van, amelyben teljes fényében és egész nagyságában delel. Művész, költő vagy gondolkodó; ott, ezen az egyszeri és tűnő ponton ragadd meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagy megörökítsd őket, mert ez e tetőpontjuk.”
„Ne kövess el erőszakot önmagadon és tiszteld magadban az érzelem ingadozásait, mert ez a te életed és természeted; náladnál bölcsebb valaki alkotta őket. Ne bízd magadat teljesen sem ösztönödre, sem akaratodra: az ösztön szirén, az akarat zsarnok. Ne légy sem az indulataid és pillanatnyi benyomásaid, sem pedig valamely elvont és általános terv rabszolgája. Légy fogékony minden iránt, amit az élet akár belülről, akár kívülről hoz neked, s fogadd szívesen azt, ami váratlan. De teremts egységet az életedben, s illeszd bele a váratlan terved körvonalaiba. Természeted szellemedhez emelkedjen, szellemed pedig természeteddé váljon.”
„ ha a férfi többé-kevésbé mindig csalódik a nőben, az azért van, mert megfeledkezik arról, hogy nem egészen ugyanazon a nyelven beszélnek, s hogy a szavaknak, kivált az érzelmi kérdésekben, számukra más-más súlyuk és más-más értelmük van. A nő, akár szeméremből, akár óvatosságból vagy ravaszságból, sohasem árulja el egészen a maga gondolatait, s még az is, amit tud róluk, csak egy része igazi mivoltuknak. A teljes őszinteség alighanem lehetetlenség számára, s a teljes önismeret, úgy látszik nem adatott meg neki. Ha szfinksz, akkor azért az, mert valóban rejtély; mert önmagának is kétértelmű. Nem kell álnoknak lennie, hiszen maga a titokzatosság. A nő, az a megfoghatatlan, ami kisiklik kezünkből; az irracionális, a meghatározhatatlan, az illogikus, az ellentmondás. Nagyon jónak kell lennünk hozzá, és nagyon óvatosnak kell lennünk vele, mert akaratlanul is végtelen bajt okozhat nekünk. Ez a hatványozott „megfejthetetlen szörnyeteg”, amely minden önfeláldozásra és minden árulásra képes, a férfi gyönyöre és réme.”
Henri-Frédéric Amiel (1821-1881)
„Az ellenzékiség igen rossz iskolája a kormányzásnak, s okos politikusok, akik ilyen módon törnek hatalomra, nagy gonddal ügyelnek arra, hogy amikor elérték céljukat, olyan elvek szerint kormányozzanak, amelyek homlokegyenest ellenkeznek korábbi elveikkel.”
„Minden hatalom ezen a földön gyalázatban gyarapodik. Nézzenek csak a lábuk elé a nép urai, s kutassanak azokban a népekben, amelyeket elnyomnak, és azokban a tanokban, amelyeket megvetnek: onnan fakad majd az erő, amely megdönti őket.”
Anatole France (1844-1924)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
