Babits
Mihly
(1883-1941)
j
Leoninusok
Kkek az alkonyi dombok, ellnek a szrke
galambok,
hallgat az estli
tj, ballag a ksei nyj.
Villm;tvoli
drgs;a faluban kocsizrgs,
gyl a vihar
serege: mg lila s mr fekete.
jre csukdnak az
aklok, jnnek az jjeli baglyok,
csndben a trpe
tanyk, flnek az desanyk.
Spad a kk
hegytbor, ftyola tvoli zpor;
szl jn; csattan
az g; porban a puszta vidk.
Szp est a
szerelemre;jvel kegyesem kebelemre;
sr s fl a
vilg; jer velem rva virg.
Mikor lembe
kaplak, zrren az veges ablak!
Hajsd a szvemre
fejed; knn az es megered.
Srn csillan a
villm; bs szemed isteni csillm.
Mg knn csattan
az g, cskom az ajkadon g.
, br gyujtana
minket, egy hamuv teteminket
a villm, a vihar;
boldog az, gy aki hal.
Babits
Mihly
DZ KUTYM
dz kutym, itt heversz
mellettem.
Amita a gazdd n lettem,
ez a hely a legjobb hely
tenked;
nem rhet itt semmi baj se
tged.
Rajtam csgg a szemed, hv
imds
egygy szln csgg, boldog
dz.
Mert boldog ki jmborul
heverhet
valami nagy , j hatalom
mellett.
S te jmbor vagy, br olykor
asszonykd
bosszjra megrablod a konyht
s csirkt hajszolsz vadul a
salts
gyakon t; jmbor, noha -
dz.
Elcsavarogsz nha messze innen,
el is tvedsz kbor
hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
g tp, gonosz ebek
rdrohannak,
zpor is lep, szrd-brd
tz;
zva, tpve jssz vissza, kis
dz.
Visszajssz, mert ugyan hova
mennl?
Hol lehetne egyb helyed ennl?
Szimatokbl ezer lthatatlan
svny vezet tged mindenhonnan
hvebben, mint bennnket a
lts;
minden svny ide vezet, dz.
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, bntet s
irgalmaz,
gytr olykor, simogat vagy
jtszik,
hol apdnak, hol knzdnak
ltszik;
de te bzol benne. Blcs
belts,
bzni abban, kit nem rtnk,
dz.
, br ahogy te pihensz
lbamnl,
bizalommal tudnk n is Annl
megpihenni, aki velem jtszik,
hol apmnak, hol knzmnak
ltszik,
gi gazda, bossz, megbocsts,
s gy nem rtem, mint te engem,
dz.
|